Ha sokáig nem írok, elfelejtem, hogy jutok be az írófelületre. Ez az egyik oka, hogy miért nem írtam ilyen sokáig. A másik, hogy mostanában igen aluszékony vagyok, későn kelek, így nincs időm írni, mert napközben Z. könyvét írjuk. Már alig várom, hogy vége legyen!!! Nincsen életem... csak ez a nyavalyás könyv. A technika is állandóan felmondta a szolgálatot, rém bosszantó volt, a végén kiderült (?), hogy a klaviatúra dobta be a törölközőt, az fagyott le állandóan. Z. ordított, én ordítottam, szóval remekül megvoltunk, szerelő jött, csinált valamit, én fizettem (sírtam).... közben befőztem, ágyneműt húztam, háztartottam, és kapkodtam, hogy ha jön az "ihlet" készen álljak... Tegnapelőtt fel is akartam mondani egy ötsoros német nyelvű könyvcím legépelése után. Sajnos felmondásomat a Rabszolgatartó nem fogadta el. Rabszolgatartó (lánykori nevén Z.) is alig várja már, hogy a "Nagy mű" végére érjünk, de ez olyan mint egy foghúzás, ha már félig kihúzták, nem hagyod ott a fogorvost... bármennyire is szeretnéd.
Ja, az kész haszon, hogy olvasod mások blogját, mert egyik kedvencem blogjából elindulva jöttem rá, hogy hol is az írófelületem.(A kedvenc blogját azért szeretem, mert olyanok mint a Fehérvár áruház: ott mindig történik valami!! Sok gyerek, sok macska, sok kaland, és mióta Kajla nevű gyermek bevonult a koleszba bizony ritkásabban olvashatunk róla, pedig mennyire feldobta a napjaimat.)
Holnap a hálóban parkettázás, mert R-nek annyira kijött az allergiája, asztmája, hogy muszáj. Tegnap ruhásszekrényt pakoltunk (ki), ma a rengeteg könyvet kell elrakni valahova, hogy ne legyen útban... jaj, szegény fejem, világgá akarok menni!!!!

Örömhír, örömhír!

szaporodott a család: megszületett Botond, öcsém újabb unokája) és csodaszép kis lurkó.Érkezése bearanyozta egyébként elég pocsék napunkat. Nekem speciel most már a gyomrom is fáj valamitől. (Vírus??)

A mai harag-listámon: 1. helyezést kapott a szomszéd kutyája  az éjjeli "műsoráért", amivel jól felébresztett, majd nem tudtam visszaaludni.Most a kialvatlanság miatt el tudnám harapni valaki torkát, ki is megyek a piacra, hátha az utamba kerül valaki. (Megnyugtatok mindenkit: puskám nincs, még vízipisztolyom se! Ja, meg a fogaim is nemrég csináltattam, elég drága volt ahhoz, hogy nem kockáztatok.)Marad a verbális karate!!!
A gépelés halad(gat), délelőtt jobban, délután már nyögvenyelősen (ez természetesen a szerzőtől függ, aki nincs túl jó formában mostanában, s ha nem vagyok elég szigorú, még el is bliccelné a diktálást). Ne mondjátok meg neki, de én meg siettetném a dolgot, mert a végére szeretnék érni a műnek!!! A házvezetőnk szabira ment (fél/negyedállásban én végzem a dolgát) így a körlet is gyalázatos állapotban van (takarításilag), én meg a gépelés után tartom magam a 8 óra munka, 8 óra pihenés- hez!!!!!

Mostanában aluszékony vagyok, éjjel nem alszom jól, reggel nem tudok felkelni. Aztán, ahogy Z. felpitymallik, hajrá gépelés. Lassan, de haladunk. Épp, hogy csak bele-beleolvasok a kedvenc blogjaimba, de sokszor még arra sincs időm, kedvem. Mondjuk a szemem sem bírja jól a képernyőt egész nap. Szóval nincs túl sok hírem. felkelünk, lefekszünk, közben gépelünk (de milyen ügyes vagyok már!!!) Nem is teszem közzé, mert még mindenki hozzám jönne gépeltetni.

Először azt mondtam, hogy őrült, ő tudja... Aztán egy este hallottam egy dokumentumműsorban, ő maga mesélt a nagy szerelemről, a hegyről, a mászásról. Szent borzongással hallgattam, na nem kezdtem el mászni, de valamit kezdtem megérteni. Azóta figyelgettem merre jár, mit csinál. Kétségbe estem, mikor baleset érte, borzadva hallgattam, hogy levágatta a lábát, hogy mászhasson tovább. Figyeltem, aggódtam érte és most is reménykedek, de nagyon... nem lehet, hogy ekkora akaraterőt, ilyen megszállottságot legyőzzön a Nagyhegy. Izgulok és aggódom, közben szidom magam, normális vagyok, nincs elég bajom? Ki nekem ez az ember? Napok óta lesem a híreket és reménykedek. Egy olyan rendkívül szimpatikus ember, aki még (szinte) azt is el tudta velem fogadtatni, ami ellen az eszem, értelmem és minden porcikám tiltakozik: hogy a mászás, hegyek, hideg, hó, halál...jó. Nem adom fel a reményt, ma a határidő, bízom az ellentmondásos hírekben, hogy mennek és keresik. Úgy legyen!!

Mostanában elég egyhangú az életem, írunk, írunk, szünetekben, pihenőkben meg kapkodva, sietve végzem a háztartási teendőket (már ami belefér). Z. nagy rabszolgahajcsár, főleg a gépíróval nagyon szigorú, pedig már nagyon ügyes vagyok (szerintem). Persze arról nem esik szó, hogy nem bírja kiolvasni az írását, a rövidítéseit. Még szerencse, hogy inkább diktál, mint, hogy nekem kéne az eredeti remekműből dolgozni. Na, akkor lenne igazi háború!!!

Olyan régen írtam már, hogy teljesen elfelejtettem, hogy kell visszajutni az írófelületre. Mostanában nagyon be vagyok fogva, cefetül haladunk a nagy művel (már a 85. oldalon tartunk), lesz vagy 500.(!!!) Egyre jobban gépelek, de még 10 ujjal nem megy (de kár). Ja, és megint vagy 3 napig nem volt internetem... ma estére oldódott meg a dolog (több felvonásban). Kicsit bosszantó, hogy valami titokzatos ok miatt két-három havonta az internet szabadságra megy.  Én vajon mikor megyek és hova szabadságra? Igaz, most nincs időm semmire, az imádott háztartási teendőkkel is elmaradtam (na ezt azért kibírom), csak a gond, hogy a gép előtti sok ülés miatt elfárad a szemem, és olvasni már sokszor nem tudok. Na ez már szomorú!
Csók mindenkinek, azért ti írjatok, mert olvaslak benneteket.