Valami vidám  tudósítással akartam újrakezdeni a blogot, de az élet közbeszólt. Ma árvíz volt nálunk. A piszok mosógépem tréfált meg, de nagyon. Hajnalban botorkálok kifele oda, és szemüveg nélkül, félálomban (vagy teljesben) azt látom, hogy a gép nem nyomta ki teljesen centrifugálás közben a vizet. Beugrik a mosógépszerelő intelme, hogy mielőtt kihívom (hajnali fél 6-kor nagyon nem örült volna neki) nézzem meg a szűrőt. Intelem beugrott, de biztosan valami napfolttevékenység miatt a chipjeim leálltak (mert ennyire nem lehetek hülye), nekiláttam a szűrő kiszedésének. Igen-igen, minden óvintézkedés nélkül, ugyan odatettem egy picur edényt, de... szóval a gépben benne volt az összes víz, ami pillanatok alatt kifolyt. A  mosókonyha valaha kis WC volt, ahova beszuszakolták a  2 számmal nagyobb mosógépet, tehát igen komoly erőfeszítésembe került, hogy a gépet elmozdítsam, a takarító-és mosószereket a földről felkapkodjam, hogy a mosógép mögül, mellől, alól a rohadt sok vizet felszedjem. Mit mondjak, nem így képzeltem e szép nap kezdését. Z. módfelett csodálkozott, hogy mi vitt arra rá, hogy hajnalban a mosókonyhát takarítsam. felvilágosítottam. Igen kárörvendően vigyorgott, amit egyhamar nem bocsátok meg neki. 11-re lettem kész, de most úgy ragyog minden, de úgy...., csak én nem ragyogok, mert ez nagyon galád dolog volt a piszok mosógép részéről.