2013. szeptember 5., csütörtök

Ha sokáig nem írok, elfelejtem, hogy jutok be az írófelületre. Ez az egyik oka, hogy miért nem írtam ilyen sokáig. A másik, hogy mostanában igen aluszékony vagyok, későn kelek, így nincs időm írni, mert napközben Z. könyvét írjuk. Már alig várom, hogy vége legyen!!! Nincsen életem... csak ez a nyavalyás könyv. A technika is állandóan felmondta a szolgálatot, rém bosszantó volt, a végén kiderült (?), hogy a klaviatúra dobta be a törölközőt, az fagyott le állandóan. Z. ordított, én ordítottam, szóval remekül megvoltunk, szerelő jött, csinált valamit, én fizettem (sírtam).... közben befőztem, ágyneműt húztam, háztartottam, és kapkodtam, hogy ha jön az "ihlet" készen álljak... Tegnapelőtt fel is akartam mondani egy ötsoros német nyelvű könyvcím legépelése után. Sajnos felmondásomat a Rabszolgatartó nem fogadta el. Rabszolgatartó (lánykori nevén Z.) is alig várja már, hogy a "Nagy mű" végére érjünk, de ez olyan mint egy foghúzás, ha már félig kihúzták, nem hagyod ott a fogorvost... bármennyire is szeretnéd.
Ja, az kész haszon, hogy olvasod mások blogját, mert egyik kedvencem blogjából elindulva jöttem rá, hogy hol is az írófelületem.(A kedvenc blogját azért szeretem, mert olyanok mint a Fehérvár áruház: ott mindig történik valami!! Sok gyerek, sok macska, sok kaland, és mióta Kajla nevű gyermek bevonult a koleszba bizony ritkásabban olvashatunk róla, pedig mennyire feldobta a napjaimat.)
Holnap a hálóban parkettázás, mert R-nek annyira kijött az allergiája, asztmája, hogy muszáj. Tegnap ruhásszekrényt pakoltunk (ki), ma a rengeteg könyvet kell elrakni valahova, hogy ne legyen útban... jaj, szegény fejem, világgá akarok menni!!!!

2013. július 16., kedd

Örömhír, örömhír!

szaporodott a család: megszületett Botond, öcsém újabb unokája) és csodaszép kis lurkó.Érkezése bearanyozta egyébként elég pocsék napunkat. Nekem speciel most már a gyomrom is fáj valamitől. (Vírus??)

2013. július 15., hétfő

A mai harag-listámon: 1. helyezést kapott a szomszéd kutyája  az éjjeli "műsoráért", amivel jól felébresztett, majd nem tudtam visszaaludni.Most a kialvatlanság miatt el tudnám harapni valaki torkát, ki is megyek a piacra, hátha az utamba kerül valaki. (Megnyugtatok mindenkit: puskám nincs, még vízipisztolyom se! Ja, meg a fogaim is nemrég csináltattam, elég drága volt ahhoz, hogy nem kockáztatok.)Marad a verbális karate!!!
A gépelés halad(gat), délelőtt jobban, délután már nyögvenyelősen (ez természetesen a szerzőtől függ, aki nincs túl jó formában mostanában, s ha nem vagyok elég szigorú, még el is bliccelné a diktálást). Ne mondjátok meg neki, de én meg siettetném a dolgot, mert a végére szeretnék érni a műnek!!! A házvezetőnk szabira ment (fél/negyedállásban én végzem a dolgát) így a körlet is gyalázatos állapotban van (takarításilag), én meg a gépelés után tartom magam a 8 óra munka, 8 óra pihenés- hez!!!!!

2013. június 4., kedd

Mostanában aluszékony vagyok, éjjel nem alszom jól, reggel nem tudok felkelni. Aztán, ahogy Z. felpitymallik, hajrá gépelés. Lassan, de haladunk. Épp, hogy csak bele-beleolvasok a kedvenc blogjaimba, de sokszor még arra sincs időm, kedvem. Mondjuk a szemem sem bírja jól a képernyőt egész nap. Szóval nincs túl sok hírem. felkelünk, lefekszünk, közben gépelünk (de milyen ügyes vagyok már!!!) Nem is teszem közzé, mert még mindenki hozzám jönne gépeltetni.

2013. május 23., csütörtök

Először azt mondtam, hogy őrült, ő tudja... Aztán egy este hallottam egy dokumentumműsorban, ő maga mesélt a nagy szerelemről, a hegyről, a mászásról. Szent borzongással hallgattam, na nem kezdtem el mászni, de valamit kezdtem megérteni. Azóta figyelgettem merre jár, mit csinál. Kétségbe estem, mikor baleset érte, borzadva hallgattam, hogy levágatta a lábát, hogy mászhasson tovább. Figyeltem, aggódtam érte és most is reménykedek, de nagyon... nem lehet, hogy ekkora akaraterőt, ilyen megszállottságot legyőzzön a Nagyhegy. Izgulok és aggódom, közben szidom magam, normális vagyok, nincs elég bajom? Ki nekem ez az ember? Napok óta lesem a híreket és reménykedek. Egy olyan rendkívül szimpatikus ember, aki még (szinte) azt is el tudta velem fogadtatni, ami ellen az eszem, értelmem és minden porcikám tiltakozik: hogy a mászás, hegyek, hideg, hó, halál...jó. Nem adom fel a reményt, ma a határidő, bízom az ellentmondásos hírekben, hogy mennek és keresik. Úgy legyen!!

2013. május 20., hétfő

Mostanában elég egyhangú az életem, írunk, írunk, szünetekben, pihenőkben meg kapkodva, sietve végzem a háztartási teendőket (már ami belefér). Z. nagy rabszolgahajcsár, főleg a gépíróval nagyon szigorú, pedig már nagyon ügyes vagyok (szerintem). Persze arról nem esik szó, hogy nem bírja kiolvasni az írását, a rövidítéseit. Még szerencse, hogy inkább diktál, mint, hogy nekem kéne az eredeti remekműből dolgozni. Na, akkor lenne igazi háború!!!

2013. május 6., hétfő

Olyan régen írtam már, hogy teljesen elfelejtettem, hogy kell visszajutni az írófelületre. Mostanában nagyon be vagyok fogva, cefetül haladunk a nagy művel (már a 85. oldalon tartunk), lesz vagy 500.(!!!) Egyre jobban gépelek, de még 10 ujjal nem megy (de kár). Ja, és megint vagy 3 napig nem volt internetem... ma estére oldódott meg a dolog (több felvonásban). Kicsit bosszantó, hogy valami titokzatos ok miatt két-három havonta az internet szabadságra megy.  Én vajon mikor megyek és hova szabadságra? Igaz, most nincs időm semmire, az imádott háztartási teendőkkel is elmaradtam (na ezt azért kibírom), csak a gond, hogy a gép előtti sok ülés miatt elfárad a szemem, és olvasni már sokszor nem tudok. Na ez már szomorú!
Csók mindenkinek, azért ti írjatok, mert olvaslak benneteket.

2013. április 23., kedd

Juj, a fogorvosi téma már szerencsére a múlté, csak most mentődött ki.
Hát ilyen nincs! (vagy csak az én bosszantásomra, csak nekem, csak most????)
A március a fogorvos jegyében telt. Igen intenzív projekt volt, csak kapkodtam a fejem. Végre úgy tűnt a  mai nappal vége, vége, vége. Erre ma éjjel az egyik fog fájni kezdett. Mondjuk egyébként sem tudtam már éjfél óta aludni, már ettől is rém nyűgös voltam,
Jelentem, élek, vagyok, de nincs időm... Voltam otthon, elkezdtük a lakást kipakolni, rémes egy élmény. 2 napot pakolgattunk, lassan egy hete hevergetem ki az élményt és még hol van a vége? Egyébként a némaságom oka 2 könyv: Vaszilij Grosszmann könyve, amit olvasok, másik Z. készülő könyve (kapaszkodjatok!), amit ő diktál és én gépelem. Én elégedett vagyok, ahhoz képest, hogy nem vagyok profi a témában. Z. nem mer nyilatkozni, ő elfogadja az általam diktált tempót, amivel biztos nem nyernék meg egy gépelési versenyt. Na, ja, de fejlődőképes vagyok.

2013. március 27., szerda

Mindennek van határa, még ennek a pocsék télies tavasznak is.   Szegény nyuszi, hogy össze lehet zavarodva. Mondjuk én is, mi ez a förtelem idő, ez a sötétség, ez hó, havas eső, vagy csak szakadó eső....???? Tavaszt akarok, madárfüttyöt és trallallát, és jókedvet!!!

2013. március 24., vasárnap

Igen, mostanában valahogy soha nem jön össze az írás. Vagy lelkileg készülök a fogorvosra, vagy a fogorvos miatti sokkot heverem ki. Van mit!!!! Nem is mesélek, mert nem akarom elvenni senki kedvét.
Egyébként meg nehezen kelek, álmos vagyok, amikor meg kis időm van: olvasok, olvasok. Igaz csak vacak kis krimiket, de jól leköt. Hangolnám magam a Húsvétra, de ilyen időben...??? Vendégeink lesznek, remélem, hoznak magukkal mindent, ami kell, mert ugye a fogorvos, meg az olvasgatás, meg az időjárás, meg a napfolttevékenység miatt nagyon hiányosak az előkészületek.

2013. március 14., csütörtök

Azt írja a horoszkópom, hogy ma egyszerre látom az élet napos és árnyékos oldalát, de igyekezzek az utóbbit kiiktatni. Az eső szakad, az idő pocsék. Ez az árnyékos oldal, de erre (még) nincs befolyásom. Délután fogorvoshoz megyek, ez lenne a napos oldal? Ó szegény fejem!!!!

2013. március 5., kedd

Zétől kapott egy Michelin csillagot a krumplilevesem. Na, ehhez mit szól a Gordon Ramsay.

2013. március 3., vasárnap

Mostanában sokat olvasok. Tegnap Gárdonyiról beszéltek a rádióban. Elgondolkodtam azon, hogy ahogy megtanultam olvasni (vagy még nem is igazán?), az első nagy, komoly szerelem az Egri csillagok c. regénye volt. A mesekönyvek után az első olyan fantasztikus élményem volt, hogy attól kezdve faltam a könyveket. Na, azóta is ha tehetem (és bírja a szemem) olvasok. Éljen, éljen Gárdonyi!, éljenek a jó könyvek és éljen az olvasás gyönyörűsége!!!!
Szavazatommal az év fája az egri platán lett. Hurrá! 

2013. február 27., szerda

 Valami vidám  tudósítással akartam újrakezdeni a blogot, de az élet közbeszólt. Ma árvíz volt nálunk. A piszok mosógépem tréfált meg, de nagyon. Hajnalban botorkálok kifele oda, és szemüveg nélkül, félálomban (vagy teljesben) azt látom, hogy a gép nem nyomta ki teljesen centrifugálás közben a vizet. Beugrik a mosógépszerelő intelme, hogy mielőtt kihívom (hajnali fél 6-kor nagyon nem örült volna neki) nézzem meg a szűrőt. Intelem beugrott, de biztosan valami napfolttevékenység miatt a chipjeim leálltak (mert ennyire nem lehetek hülye), nekiláttam a szűrő kiszedésének. Igen-igen, minden óvintézkedés nélkül, ugyan odatettem egy picur edényt, de... szóval a gépben benne volt az összes víz, ami pillanatok alatt kifolyt. A  mosókonyha valaha kis WC volt, ahova beszuszakolták a  2 számmal nagyobb mosógépet, tehát igen komoly erőfeszítésembe került, hogy a gépet elmozdítsam, a takarító-és mosószereket a földről felkapkodjam, hogy a mosógép mögül, mellől, alól a rohadt sok vizet felszedjem. Mit mondjak, nem így képzeltem e szép nap kezdését. Z. módfelett csodálkozott, hogy mi vitt arra rá, hogy hajnalban a mosókonyhát takarítsam. felvilágosítottam. Igen kárörvendően vigyorgott, amit egyhamar nem bocsátok meg neki. 11-re lettem kész, de most úgy ragyog minden, de úgy...., csak én nem ragyogok, mert ez nagyon galád dolog volt a piszok mosógép részéről.

2013. január 29., kedd

 Édesanyánkat a kórház után a Máltai Szeretetszolgálat fogadta be. Minden tiszteletem az ott dolgozó orvosoké és gondozóké.  Anyukámnak komoly fájdalmai voltak, alig evett, ivott.Állapota óráról-órára rohamosan romlott, feladta, Édesanyám hétfőről keddre virradóra elhunyt. Annyi mindent kéne írni, mondani, de béna az elmém, még fel sem fogtam egészen, csak a  nagy szorítást érzem a szívem körül. Amíg lehetett, ültem az ágya mellett abban a reményben, hogy tudok valamit segíteni. Remélem, így volt.

2013. január 20., vasárnap

A legfelháborítóbb az egészben a körzeti orvos, aki évek óta kijárt (az utóbbi időben a gondok miatt egyre sűrűbben), értesülve a dolgokról segítség helyett csak jobbulást bírt kívánni(???)a  mamának. Ezt a rohadt cinizmust!!!! Ahelyett, hogy már régen szólt volna, figyelmeztette volna a családot, tanácsokat adott volna, hogy az egyre furcsábban viselkedő mamával hogyan kell és lehet bánni. Ehelyett jött, a pénzt eltette, a család meg most a kórházban értesül a való világról. Bravó, bravó!!!
Nem tudom, mi a rosszabb: rosszat álmodni, vagy a rossz álomból a még rosszabb valóságba felébredni. Menekültem volna vissza, de már nem sikerült... Na, most a nagybetűs feladta a leckét és nincs kibúvó.Súlyos agyérelmeszesedés+ Parkinson kór, a beteg állandó felügyeletet igényel, egyébként meg vigyed haza. Főleg a kedves doktornő stílusa a mellbevágó, ilyenkor jut az ember eszébe, hogy talán jobb lenne, ha inkább külföldön kamatoztatná ezt az "empatikus" képességét. De sajnos itthon teszi. Te meg nyelsz, udvarias maradsz, nem küldöd el az anyjába, hanem csendben pánikolsz, ha dolgozol, ha nincs arra lehetőséged, hogy éjjel-nappalra szakképzett ápolókat fogadj fel, akkor mit is tehetsz.

2013. január 16., szerda

Gyerekek, az élet nagy tréfamester. Nem aprózza a kellemetlenségeket, bajokat. Csak kapkodjuk a fejünket és azt sem tudjuk, hogy most melyiken idegeskedjünk. Anyukám kórházba került, állapota kétségbeejtő. Tavaly ugyanez játszódott le, csak akkor szegény Apukám volt a "főszereplő".
Közben napról-napra várjuk, hogy Magzatka sorsa eldőljön. Menesztik, vagy maradhat, ez itt a kérdés. Ahogy telik az idő, úgy válik bizonyossá, hogy az egyik rosszabb, mint a másik.
De, hogy színesebb legyen "unalmas" nyugdíjas életünk az arra illetékes szerv is leveleivel riogat minket. Az ürügy egy vagy 2 éve felszámolás alatt álló bt, amelynek a bevételei még fénykorában is igen vérszegények voltak, majd miután hosszabb távon csak kiadás volt, és remény sem a bevételre, így a sürgős megszüntetés mellett döntöttünk. Persze nem számoltunk azzal, hogy ügyvéd úr még a papírjainkat is elhagyja, így vagy 3-4 hónap után még az indítást is újra kellett kezdeni. Na a pompás kezdéshez  méltó a folytatás, ami még mindig tart... és csak fizetünk, csak fizetünk és dühöngünk, és reménykedünk, hogy az újabb durva sáp után végre felszámolódunk.

2013. január 15., kedd

Csak a rossz hírek, egymásután  szépen sorban. Titokban reménykedtem, hogy ez az év picit jobb lesz (nem nagyon, csak picit...). Legalább szuszoghatunk egyet a következő rossz széria előtt, de nem... Újabb és újabb csapások érnek minket, de legalább egyenlőség van, mert mindenkire jut,  szülőre,  gyerekekre is, szóval nem marad ki senki, hogy a.... (ide egy nagyon cifra káromkodás helyettesíthető be- igény szerint). Így az igazi, össztűz, hogy ne legyen időm egy kellemetlenségen, bajon nyavalyogni. Mit mondjak, mostanában nem nagyon volt kedvem írni, de úgy látszik hiába várok arra, hogy valami vidámat, biztatót írjak. Ez van..., rosszat sejtek: a tavalyi év is valahogy így kezdődött, nem is merek belegondolni, mi lett belőle.