Gyerekek, az élet nagy tréfamester. Nem aprózza a kellemetlenségeket, bajokat. Csak kapkodjuk a fejünket és azt sem tudjuk, hogy most melyiken idegeskedjünk. Anyukám kórházba került, állapota kétségbeejtő. Tavaly ugyanez játszódott le, csak akkor szegény Apukám volt a "főszereplő".
Közben napról-napra várjuk, hogy Magzatka sorsa eldőljön. Menesztik, vagy maradhat, ez itt a kérdés. Ahogy telik az idő, úgy válik bizonyossá, hogy az egyik rosszabb, mint a másik.
De, hogy színesebb legyen "unalmas" nyugdíjas életünk az arra illetékes szerv is leveleivel riogat minket. Az ürügy egy vagy 2 éve felszámolás alatt álló bt, amelynek a bevételei még fénykorában is igen vérszegények voltak, majd miután hosszabb távon csak kiadás volt, és remény sem a bevételre, így a sürgős megszüntetés mellett döntöttünk. Persze nem számoltunk azzal, hogy ügyvéd úr még a papírjainkat is elhagyja, így vagy 3-4 hónap után még az indítást is újra kellett kezdeni. Na a pompás kezdéshez  méltó a folytatás, ami még mindig tart... és csak fizetünk, csak fizetünk és dühöngünk, és reménykedünk, hogy az újabb durva sáp után végre felszámolódunk.