Csak a rossz hírek, egymásután  szépen sorban. Titokban reménykedtem, hogy ez az év picit jobb lesz (nem nagyon, csak picit...). Legalább szuszoghatunk egyet a következő rossz széria előtt, de nem... Újabb és újabb csapások érnek minket, de legalább egyenlőség van, mert mindenkire jut,  szülőre,  gyerekekre is, szóval nem marad ki senki, hogy a.... (ide egy nagyon cifra káromkodás helyettesíthető be- igény szerint). Így az igazi, össztűz, hogy ne legyen időm egy kellemetlenségen, bajon nyavalyogni. Mit mondjak, mostanában nem nagyon volt kedvem írni, de úgy látszik hiába várok arra, hogy valami vidámat, biztatót írjak. Ez van..., rosszat sejtek: a tavalyi év is valahogy így kezdődött, nem is merek belegondolni, mi lett belőle.